Ez most ilyen #sad bejegyzés lesz.
Ma hajnalban valahogy nem éreztem túl jól magam és gondolkozni kezdtem: Ez a 3. komolyabb kapcsolatom mindössze, de valahogy mégis ugyanazokat a hibákat követem el. Egy emberre teszem fel az egész életem. Most Bencére építek mindent...Boldog vagyok, mert ő van nekem, de csakis ezért. Soha senkit nem szerettem még ilyen komolyan, mint őt, és soha nem szerettek még úgy viszont, mint ahogy ő teszi. Ha őt is olyan hirtelen vesztem el mint ahogy ez eddig történ...nem akarok belegondolni. Remekül működünk együtt, nem csak a szerelmem, kicsit olyan mintha a legjobb barátom a bátyám és az apukám is lenne. Fel kell készítenem magam, mi történne ha ez megváltozna. Tudom, ez így eléggé #overdramatic, de ezek az érzéseim.
Sajnos túl naiv vagyok és a gyermeki szerelmekbe is túlságosan beleélem magam. Egy nyári szerelmet egy teljes évembe került elfelejteni és még a mai napig tudtam teljesen lezárni. Mondanom sem kell, nem szeretném kipróbálni mennyi időbe telne túltenni magam Bencén, ha egyáltalán sikerülne.
Egyenlőre nem tudom hogyan tudnám ezt megvalósítani. Szeretem, teljes szívemből és vele akarok lenni. Ugyanakkor meg kell tanulnom értékelni és szeretni az életem nélküle is. Észrevettem hogy elhanyagolom a barátaimat és magamat is miatta. Belekényelmesedtem a szerelembe, már ha létezik ilyen egyáltalán. Szerintem mindenki tudja mire gondolok, ez az az időszak amikor az ember lánya nem borotválja már le a lábát minden héten és ha választani kell a cicanaci meg bármi más között...hát igen.
A kapcsolatunk elején motivált, hogy van, akiért szebb lehetek és akiért megéri minden nap strapálni magam. Aztán ahogy hallgattam, mennyire szeret úgy ahogy voltam, vagyok és úgy is ahogy leszek, valahogy úgy éreztem talán rendben van ez így, talán most is szép vagyok. Egy időben egészen jól éreztem magam a bőrömben. Teljes magabiztossággal vettem fel csinos fehérneműt és vettem is le azt ha arról volt szó. Mostanában viszont kezdem újból a régi énem látni a tükörben. Próbálok mindig magabiztos lenni, tudom hogy mennyit számít a kisugárzás. #stillworkingonit
Keresem azokat a dolgokat Bencén kívül ami értelmet adhat az életemnek, hogy most teljesebben tudjam élni és hogy ha egyszer szükség lesz rá, lábra tudjak állni. Úgy döntöttem megpróbálom újra összekovácsolni a baráti kört amit kb 3 éve én rántottam össze és amíg dolgoztam rajta elég jól meg voltunk. Angolt tanulok, megpróbálok a nyáron annyit fejlődni, amennyit csak tudok. Holnap hétfő, visszatérek a diétámhoz és az edzéstervemhez és kitalálok valamit hogy a koleszban is tudjam tartani majd mindkettőt. Annyi időt töltök anyukámmal amennyit csak tudok, nem tudom meddig lesz még képes járni és minden percet meg akarok ragadni hogy széppé tegyem neki ezeket az emlékeket. Ki tudja? Még sikerülhet is mindez. Addig is kívánjatok szerencsét
